A Nemzet Művésze címet viselő, a Kossuth-, Ybl Miklós- és Prima Primissima Bachman Zoltán, aki Pécs építészetének, építészképzésének és örökségvédelmének meghatározó alakja, immár harmadszor rukkolt elő olyan kötettel, amelyben munkásságáról, életútjáról vall, megkísérelvén összegezni mindazt, amit megélt, megvalósított hosszú pályája során. Ő tervezte többek köz a pécsi Dóm Múzeumot, a pécsi Expo Centert és a Szentágothai János Kutatóközpontot. Az általa tervezett számos családi ház közül ötöt ismertek el Az Év Lakóháza díjjal.
Amikor 1968-ban, a Műegyetemen szeretett tanárának, Pogány Frigyesnek a kérdésére felelve azt mondta, hogy templomokat szeretne tervezni, a professzor a legnagyobb megértéssel a következőképpen reagált: "Zoli, ne hülyéskedj, most nem lehet templomot tervezni, csinálj bányászati múzeumot!" Bachman Zoltán azonban tántoríthatatlan volt, megvalósította álmát, bányászati múzeumot azonban soha nem tervezett. Életének második felét az egyházi létesítmények védelmének és építésének szentelte.
Többek közt ő tervezte a szamoskéri református templomot és az alsózsolcai metodista romatemplomot. Ám egyik legnagyobb érdeme az 1600 éves pécsi ókeresztény temetőegyüttes legszebb darabjának, a korsós sírkamrának a megmentése volt, amelyet 2000-ben a Világörökség részének nyilvánítottak. Meg kell említeni azt is, hogy ő alapította meg a Pollack Mihály Műszaki Főiskola Építőipari Karát Pécsen. Kossuth-díját főként ezért a két munkájáért kapta.
A Cella Septichora munkálatairól a következőképpen ír könyvében Bachman Zoltán: "A sírépítmények a mennyországot absztahálják, és ez egyből, minden hókuszpókusz nélkül, katarzist ad… A sírkamrák világa nyitotta fel a szemem, és adott kivezető utat zűrzavaros gondolataimból. Ehhez társult még bennem a halálfenyegetettség átélése is… adódott egy óriási ziccer a lét és a nemlét prezentációjára: a föld alattiság… A halott a drasztikus valóságban a föld alá kerül (nem a földbe!), egy gyönyörű paradicsomkertet absztraháló kamrába, amelynek festése hirdeti, megelőlegezi a túlvilági létet. Azzal, hogy a Cella Septichorát egy hatalmas üvegfödémmel fedtük le, amely a tér járószintjébe rejtődik, a valamikori napszinten lévőség mai föld alattisága az üvegen keresztül besütő fénynek köszönhetően ismét a fenti világba kerülés érzetét sugallja a föld alatt sétáló látogató számára." S mint a 69 éves építész hangsúlyozza, számára "ez a műemléki építészet, ez az építészet, ez a szívdobbanás".
A kétnyelvű (magyar/ angol) kötet a ProVince Art gondozásában jelent meg 2014-ben többek közt a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával.