Álló belső/külső forma, 1953/54 "Egy jó szobor közvetlenül a valóság és az élet részévé válik itt és most, mindazok számára, akik elég fogékonyak és nyitottak, hogy ezt megérezzék és elfogadják."

/ Henry Moore /

... Moore utolsó munkái ismételten az őt egész élete során érdeklő központi témák továbbfejlesztésének bizonyságai, ezek pedig: fekvő és ülő alakok, anyák gyermekeikkel, testtöredékek és csonkulások. Folyamatosan és hangsúlyozottan foglalkozik az ember halandó voltával. Fekvő alak: Üregek (88. old.) című szobrával végső búcsút mondott a nagyméretű faragásoknak és a szilfának. Késői rajzai a fenyegető halál témáját járják körül: halálfej alakú sziklaformációk, szobrok hátborzongató ábrázolásai alagútban vagy cellaszerű terekben. Az ismétlés nem tompította Moore érdeklődését. Inkább, miként Freud "Túl az örömelven" című írásában állította, az ismétlés kényszere "az elnyomott erejének a megnyilvánulása". Moore egész munkássága ebből a perspektívából nézve a tudattalan feldolgozásának egy formája; a gyász és a veszteség, de egyúttal az élvezet és öröm tudatosításának és a lelki traumák meggyógyításának, az élet felemelő jelenségei ünneplésének a folyamata is. Tiltakozik a modernizmus ellen, mégis annak szálláscsinálója. Ez az alapvető ellentmondásosság teszi Moore művészetét érdekessé, izgalmassá. Utolsó éveiben további megtiszteltetésekben részesült, nagyszerű kiállításokon vett részt, amelyeket lelkesen ünnepeltek. 1968-ban megkapta az Erasmus-díjat, amely méltó elismerése volt humanista szemléletű művészetének. 1972-es kiállítása a firenzei Belvederében volt talán a leglátványosabb felvonultatása műveinek. Öt évvel későbbi kiállításán Párizsban, a modern művészet európai fővárosa tisztelgett előtte. Francis Bacon mellett a francia kritikusok a 20. század legnagyobb művészének ismerték el, és sajnálkoztak, hogy nemzeti gyűjteményeikben meglehetősen kevés művel szerepel. 1978-ban Moore jelentős számú munkáját adományozta a Tate Gallerynek, hogy biztosítsa jelenlétét az angol nemzeti gyűjteményben. Már előzőleg nagy mennyiségű gipsz plasztikát adományozott az ontariói Művészeti Galériának. 1977-ben alapítványt hozott létre, hogy az utókorban foglalkozzanak műveinek kiállításával és kutatásával...

(Fordította: Kézdy Beatrix)

ISBN: 9783836500722