Csebi Pogány Alajos 1932. április 6-án született Dunakilitiben. Édesapja elszegényedett nemes volt, aki családját századokra vissza tudta vezetni, de örökölni már nem örökölt semmit sem. Pogány Alajos korán elvesztette édesanyját, és gyerekkorában sportolás közben súlyos gerincsérülést szenvedett. Ennek ellenére megfogadta, különb ember lesz, mint édesapja vagy mindazok, akik megalázták és szenvedést okoztak neki.
1952-ben három társával Ausztriába disszidált, ahol öt évet kallódott különböző menekülttáborokban. A magyar forradalom hírére hazatért, és ő is megsebesült Mosonmagyaróváron a határőrlaktanya előtti véres sortűzben.
1956-ban Ausztriából Belgiumba költözött. Megnősült, és egy knokkei órás lányát vette feleségül. Három mesterséget tanul ki, az órást, a látszerészt és az ékszerészt. Ez utóbbiban kemény hatévi munka után vált ismertté: befogadták az antwerpeni tőzsde üzletemberei, és csakhamar arról lett híres, hogy az eladásokban verhetetlen. Természetesen, mert nem várta, amíg betérnek az üzletébe a vevők, hanem ő ment utánuk. Sokszor került betörők célpontjává, térdét többször is átlőtték. Amikor már ment az üzlet, el kellett viselnie azt a csapást, hogy felesége és lánya autóbalesetben meghalt.
Második házassága nem volt sikeres, de apósa, Lóránt Gyula révén jó barátságba került a magyar aranycsapat Nyugaton élő tagjaival. Felesége kívánságára Belgiumból Franciaországba tette át működése színterét, ahol ugyanúgy építkezésbe fogott, mint bárhol a világon, ahol megfordult. Kastélynál kisebb épület sohasem került ki keze alól.
A nyolcvanas években hazalátogatott Magyarországra, ahol egyik szereplője volt a rendszerváltás előtti és közvetlen utáni gazdasági életnek, de nem eredeti szakmájában, mert az olyan értékű gyémántokra, mint amelyekkel ő kereskedett, a magyar piac nem volt vevő. Budapestet elhagyva, ahol szintén épített egy kastélyt, nem Franciaországba költözött vissza, hanem Dunakilitin emelt egy kastélyt golfpályával és lakályos kúriával.
Tizenkét évvel ezelőtt újból megnősült, és úgy gondolta, hogy idős korára megengedhet magának olyan közhasznú szórakozást is, mint a műkincseiből Magyaróváron nyitott galéria.
Szerencsétlenségei betetőzéseként 2011-ben tragikus körülmények között elvesztette fiát. Ekkor gondolt arra, hogy írásban megpróbálja életét nagyító alá venni. Őszintén, torzításmentesen. Hátha rájön arra, hogy az Örökkévaló miért akarta őt oly sokszor próbára tenni. Természetesen az ilyen titkokat az ember nem tudja kifürkészni, de egy élet krónikája talán segít másokat is, hogy felismerjék: nincs semmi sem ingyen. Munka és tisztesség nélkül nincs gyarapodás, és gyarapodás nélkül az ország sem gyarapodik, hiszen olyan nincs, hogy gazdag ország szegény emberekkel vagy szegény ország gazdagokkal talpon maradjon. Csebi Pogány Alajos életrajza egyben korrajz is, amelyben nemcsak egy különleges karakter lesz az ismerősünk, hanem a nagyvilág is sok érdekes személyiségével, sorsaival.
"Ha önvizsgálatot tartok, akkor be kell látnom, hogy bennem is van egy-két szenvedély. Ezek ugyan nem hasonlíthatóak a kaszinózáshoz - hiszen játszani sohasem játszottam, sem a duhaj italozáshoz - noha borászatom volt. De azért el lehet mondani, Pogány Alajos sem úszta meg az életét szenvedélyek nélkül. Az egyik nyilvánvalóan azon a fészekrakó ösztönön alapul, amely még a mezei madarakban is megvan. Szerettem a fejem fölé tetőt építeni, s az a díszes tető bizonyítsa, hogy aki alatta lakik, az szociális bérlakásokban nem érzi jól magát, bármennyire oda szánta a sors születésekor. Ez az építtetői szenvedély nyilván többek között abból adódik, hogy gyerekkoromban Dunakilitiben csak a Pálffy-kastélyt tartottam egy önérzetes ember méltó lakhelyének."