A Szent Grál, azaz a Sangreal legendája több mint nyolcszáz éves, mégis a mai napig megragadja a képzeletet, és megsajdítja a szívet. Manapság könyvek és filmek dolgozzák fel ezt a mondakört, amelynek témái mélyen beleivódtak a tömegkultúrába. Miért is olyan varázslatos ez a történet ?

A Grál-legendát vizsgálva az első, ami szemünkbe tűnik, hogy nem egyetlen történetről van szó, hanem többről, meglehetősen sok változattal. Könyvünkben két mesét mondunk el. Az első hivatalosan is elismert Grál-történetet Chrétien de Troyes írta Le Conte del Graal (A Grál meséje) címen a 12. században. Körülbelül harminc év múltán szerzők egy csoportja - sok tudós szerint cisztercita szerzetesek voltak - összegyűjtött és átdolgozott több Grál-történetet. Ennek az anyagnak egy részét fordította angolra és alakította át később Sir Thomas Malory, s jelentette meg Le Mort d'Arthur (Arthur halála) címen.

A mese további változatait is ismerjük. Wolfram von Eschenbach bajor lovag műve az alapja Wagner Parsifal című operájának, s Alfred Lord Tennyson ugyancsak megírta a maga

Mi a Grál?

Maga a Grál sokféle alakban jelenik meg ezekben a történetekben. Sokan kehelyként vagy serlegként képzelik el, s úgy tudják, hogy ebben fogták fel a kereszten meghaló Megváltó vérét; ez azonban csak az egyik változat. Az eredeti történet a "Graal"-ra nem mint serlegre, hanem mint tányérra vagy tálcára hivatkozik. Más meseváltozatokban a Grál az az edény, amelyből Krisztus elfogyasztotta a húsvéti bárányt az Utolsó vacsorán. Megint másokban ez az első áldozás kelyhe, esetleg az a kehely, amelyben Arimateai József vagy Mária Magdolna felfogta a Messiás vérét (amikor a kereszten függött). Lehetett olyan míves tálca is, amelyre vérben úszó fejet helyeztek (például Keresztelő Szent Jánosét). Lehetett továbbá Jézus faragott feje vagy az a smaragd, amely kiesett Lucifer koronájából, amikor alábukott a pokolba, de lehetett kegyes látomás is.

A szerzőről:

Sangeet Duchane korábban ügyvédként tevékenykedett. A kaliforniai Berkeley Egyetem nagy hírű teológia szakán doktorált teológiából. Hosszú évekig foglalkozott spirituális kérdésekkel, meditációval és ezotériával. Élt Indiában és Japánban. Egyik kutatási területe a női nézőpont vizsgálata különböző vallások spirituális hagyományában.