Az önéletrajzi ihletésű írás egy család életéről, szereplőiről szól, a főszereplő/író szemüvegén át láttatva a történteket. A család tagjai közül legtöbben nem egyszerű elszenvedői a 20. századi magyar történelemnek, de részesei és alakítói is, aktív politikai szerepet vállalva elsősorban a szociáldemokrácia mozgalmaiban.
Dramaturgiailag egy, a főhőshöz beszélő, az életét kívül-belül ismerő személy/barát által fogalmazódnak meg az írói gondolatok, "mesélődnek el" a történetek. Természetesen a négy generáción átívelő történetben megjelennek a kor politikusai is, színesítve és teljesebbé téve a képet.
A szerző igyekszik tárgyilagosan fogalmazni, ok-okozati összefüggéseket objektíven megvilágítani, de a mű legértékesebb részletei azok, ahol az író érzelmileg is involválódik.
A könyv fontos támpontot adhat a fiatal olvasóknak, akik tájékozódni szeretnének az elmúlt század magyarországi történéseiről, és azoknak is új szempontot nyújt, akik megélték ezt a korszakot.
Részlet az Előszóból
Az Elhallgatott beszélgetések rendhagyó regény. Nem önéletírás, nem is kitalált mese. Szereplői nem a fantázia szülöttei, de ha valaki mégis magára ismer, az részben a véletlen műve. Igaz, hogy az elmesélt történet "hősei" a családom, a szüleim, nagyszüleim és a feleségem családjának - a Szakasits, Schiffer és a Hajnal-Murányi családnak - idősebb és fiatalabb tagjai, a történetekben viszont Schön, Dőry és Esti család néven idézem meg őket. A szerelmek, barátok, iskolatársak, egyetemi kollégák részben valóságos személyek, akik többnyire nem a saját nevükön szerepelnek, részben a szerzői képzelet szülöttei.
A történelmi, közéleti szereplők az én történetemben, az én életem, a velem megtörtént események prizmáján keresztül jelennek meg az olvasó előtt. A történetek sora nem az időrendet követi, hanem a beszélgetések természete szerint az emlékek éveket, évtizedeket ugranak előre és vissza az időben. Az események nem feltétlenül úgy történtek meg, ahogy a regényben, hiszen írásom azt tükrözi, ahogy én értékeltem a leélt éveket, amikor végiggondoltam az életemet. Mondhatná az olvasó, hogy ezzel eltorzítom a történteket. Lehetséges. De mindenki, aki visszanéz az életére, akár távolra, akár a közelmúltra, saját szűrőjén, saját értékrendjén ereszti át az emlékeit. Ezért senki se olvassa úgy a következő beszélgetéseket, hogy azok nem igazak, vagy hamisítások. Számomra ez volt a valóság, ha úgy tetszik, ezek a történetek bizonyultak tényeknek.
Ezt a regényt az elhallgatott beszélgetések kibeszélésének kényszere szülte. Többnyire fájdalmas visszatekintenünk nagyon sok személyes, családi és baráti kapcsolatunkra, mert amikor a hozzánk közelállókkal ütköztünk, vagy előre nem várt dolgok történtek velünk, nem beszéltünk róla, nem mondtuk el egymásnak, hogy valójában mi is volt szavaink, tetteink mozgatója. Úgy gondoltuk, hogy a hallgatással elkerülhetjük a konfliktusokat, pedig éppen az ellenkezője történt. Így azonban mindannyian vesztesek lettünk.
A szerző:
SCHIFFER PÉTER
1943-ban született Budapesten. Szülei, nagy szülei részt vettek a háború- és a németellenes legális és illegális mozgalomban. 1950-ben az ÁVH letartóztatta édesapját, Schiffer Pált, és nagyapjával, Szakasits Árpáddal együtt törvénysértő per vádlottjaként elítélték. A magára maradt családot, az édesanyát, Szakasits Klárát öt gyermekével kitelepítették Debrecenbe.
A száműzöttség hat éve alatt Debrecenben, Szentendrén, Komádiban, Tiszakürtön és Berkeszen járt iskolába, majd édesapja szabadulása után visszatért Budapestre. Középiskoláit Budapesten és a svájci Bernben végezte.
Az ELTE Bölcsészettudományi Karán diplomázott 1967-ben, majd az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, 1970-től pedig a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen is tanított. 1974-től tizenkét éven át vezette a KISZ KB Ifjúság- és Közvélemény-kutató Csoportját, ezt követően a Társadalmi Szemle rovatvezetőjeként dolgozott.
1990 decemberétől több kereskedelmi bankban töltött be vezető beosztásokat.
1997-től az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyeleten főfelügyelő, a pénzügyi felügyeletek
2000-ben történt egyesülését követően a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletén főosztályvezető-helyettes volt. 2002 és 2004 között a Bank of China (Magyarország) Rt. megalapításának egyik irányítója, a bank vezérigazgató-helyettese. 2004-től ismét a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletén dolgozott főigazgató-helyettesként.
2009 végéig, nyugállományba vonulásáig a nemzetközi és a piacfelügyeleti területet irányította.
Négy testvére: Pál (1939-2001), Ferenc (1944-1982), Anna (1946) és János (1948).
Felesége Hajnal Anna jogász, fővárosi bíró, tanácselnök.
Gyermekei: András (1971), jogász, Eszter (1974), sportszervező és kommunikációs szakember, két gyermek édesanyja.