Ahogyan Rubens Németalföld katolikus déli régiójának legkiválóbb barokk festője, úgy Velázquez a Siglo de Oro, vagyis a spanyol festészet aranykorának legkiemelkedőbb reprezentánsa. Rubens híre gyorsan terjedt Európában, Velázquez viszont hosszú ideig ismeretlen maradt a spanyol határokon túl. Ennek egyik oka bizonyára abban kereshető, hogy többé-kevésbé távol tartotta magát a nagy méltóságú patrónusok által felettébb kedvelt témáktól, amelyek révén Rubens viszont tündökölt. A flamand mester többnyire heves érzelmeket ragadott meg, nagyméretű oltárképein és történeti festményein dinamikus összhangot teremtett forma és tartalom között. Vele ellentétben Velázquezt hidegen hagyták a fenséges motívumok és a zabolátlan mozdulatok - az ő kompozícióiból végtelen nyugalom árad. A spanyol festő legalább olyan nagyszerű kolorista volt, mint Rubens. Hozzá képest azonban higgadtabban és hétköznapibb módon festett, közvetlen és nyilvánvalóan lényegre törő stílusát mélyebb és olykor titokzatosabb költőiség hatja át.

Csak a 19. században - a festészet ekkor kezdett kiszabadulni az irodalmi témák béklyóiból, és élt egyre inkább a benne rejlő lehetőségekkel - ismerték fel, hogy milyen mértékben előlegezte meg Velázquez a modern festészetet....

IV. Fülöp udvari festőjének műveltsége egyértelműen megmutatkozott számos munkáján, amikor bonyolult, talányos struktúrákat hozott létre kódolt formában, még olyan egyszerű motívum esetében is, mint amilyen a Venus tükörrel. Ez a finoman erotikus, mezítelen női test - a szürke textílián ernyedten elnyúló isteni test gyönyörű megjelenítése, a zseniális festésmód és a nagyszerű színvilág révén - az európai aktfestészet egyik remekműve.

(Fordította: Molnár Magda)

ISBN: 9783822852415