Gondolatok Bródyról

Hogyan hívhatnak valakit Tinédzsernek, mikor már ki tudja mióta nem az? Talán azért nem fog rajta az idő, mert anyanyelvi szinten érti a fiatalok nyelvét, humora a régi, a szíve szintén. Nem látszik rajta külsőleg, de valószínűleg versben gondolkodik. Leveszi a Micimackót a polcról, és bárhol üti fel, hangosan olvassa a sorokat, és azonnal dalszöveg lesz belőlük. Nem tehet róla - ilyen. Valami vagabund zenész-költő vagy költő-zenész, aki hűséges barátaihoz, elveihez, közönségéhez. Verseivel és zenéjével meg tudja szólítani a felnőtteket és a legkritikusabb közönséget, a gyerekeket is. Akadálytalanul férkőzik be a szívekbe, s aki közel kerül hozzá, nemcsak "ismeretlen ismerőse" lesz, hanem azonnal személyes barátjának érzi. Az első Halász Judit-lemez után a gyerekek elkezdtek Weöres Sándort, Devecseri Gábort és persze Bródy Jánost énekelni. Tud felnőttnyelven, gyereknyelven egyaránt írni, zenélni. És mindenki azt hiszi, hogy őt szólítja meg, hozzá szól, csakis őhozzá. Mi vagyunk az ő közönsége. Mindannyian. Amikor először dolgoztunk együtt - Illés zenekar -, aggódtam. "Amatőrök" - gondoltam. Nagyon féltem, mi lesz ebből: eljöttek a felvételre, alig volt valami papírra vetve. Igaz, fél szavakból értették egymást. Azután elkezdődött a munka. Maximális igényesség, egymásra figyelés, tökéletes összhang, pontosság. Igazi profi csapatmunka. Ezt követően három filmemhez szerzett zenét, az első a Pókfoci volt. Itt azonnal kiderült, Bródy eredeti humora nemcsak versekben képes megjelenni, zenéje tökéletesen harmonizál a témával. Ezt követte a Csók, Anyu, és az Ismeretlen ismerős. Jobbnál jobb dalok sora. Éneklik óvodások és nagymamák. Már "boldog születésnapot" kívánnak és énekelnek is egymásnak, nem "happy birthday"-t. Ez az igazi siker. Telitalálat. Bródy nem visel semmilyen ráerőltetett kötöttséget. Ha Petőfi nem írta volna meg "előle", akkor az ő tollából született volna: Szabadság, szerelem, e kettő kell nekem.

Rózsa János filmrendező